Előszöris ugye leindultunk csongrádra, na ez úgy lett megoldva hogy a Blankával lemegyünk a Lurdi Ház-hoz és onnan visz egy edzéstrásunk anyukájának a barátnője. De neki lerobbant a kocsija ezért végülis a Lilla anyukája vitt csongrásra. Oda értünk, és lovagoltunk, vártuk hogy készlegyen a medence, mert nem volt tele a vízzel, és ezért nem mehettónk bele. A lovaglásról csak annyit hoogy először ültem lovon, tehát kicsit furcsa volt, de ezen a kantárszíjon (ha jól tudom úgy hívják azt amit fog a tanár) már ágtáztam is, úgyhogy egész jó volt. A bajok az estvével voltak. Mert kettesben voltunk a Lillával, és megkérdeztem tőle hogy akkor most mi legyen ettőnkel. Akkor azt válaszolta hogy mér nem tudja, és ezzel semmi baj nem volt. Csak azzal hogy utána átvittünk este 2 ágyat a házból a jurtába (a jurtában aludtunk) hogy a lányoknak is legyen hely. Hát e közben már tök sörér volt, a Lilla és a Döme (egyik legjobb barátom) vitték az egyik ágyat én meg a másikat, néha megáltak és egyszer volt hogy az Olivér (edzőm) jött mögüem lámpával és világított az utat, akkor láttam, hogy "Baszsus ezek ott ölelgetik egymást, jó, de mi ez a fura felymozgás, ezek most képesek tőlem 5 méterre smárolni???" ezek voltak kb a gondolataim. Ebben az az 1 bántott hogy nem egész fél órája még arról beszéltem a Lillával h akkor most mi legyen? És az volt a rosz hogy már akkor megmonthatta volna amit gondol, hogy bocs ennyi volt STB....
A jurtában egymás melett aludtunk (akkor még nem voltam benne biztos hogy smároltak) és simán megfogta a kezemet, ahogy ezt jól megszoktunk amikor elalszunk.
Másnap beszéltem a Dömével, és ő mondta hogy igen.... tényleg smároltak. Utána még beszélgettem a Dömével a Blankával együtt. Ott arra jutottunk hogy szegényt eg lehet érteni mert még fiatal, és még nincs elég tapasztalata az életben, főleg hogy a szülei is úgy neveleik, ahogy.... de attólmég végig kéne gondolnia hogfy mit is csinál, és hogy mit is akar.
Majd haza indultunk, ismét a Lilláék vittek.az utat gyakorlatilag végig depiztük a Blnakával. Haza értünk, kitettek a házunk elött, de én még elkisértem a Blnakát Hüvi Völgyig. A fél utat végig sírtam, met nem tudtam mit gondoljak, érezzek, és csináljak.....