MIvel vasárnap este már nem volt erőm leszidni a Lillát ezért erre csak hétfő délután került sor. Beszéltem vele arl hogy mit rontott el, hogy mit csinált rosszul, hogy mit nem kelett volna megtennie. Sok dologról bezséltünk, és az az gazság hogy részben őt is meg lehet érteni, ő sem tökéletes, csak kicsit túl hamar dönt, úgyhogy levontuk a tanulságot ebből.
Elég hosszú beszélgetés volt, de szerintem nem voltam vele túl kemény, és túl gyenge sem, pont megütöttem azt a vonalat amire most szükség volt. Végülis abban egyeztünk meg ogy megpróbáljuk újra, de csak később, Ősszel.  Addigis barátok maradunk.

Gondolataim az előzőkről: Beszéletm a Bankával hogy hoyg tényleg van-e esélyem ősszel. És kiderült hogy gyakorlatilag semmi, hogy hülye vagyok ha még reménykedek ebben. De nem baj én szeretm az a lányt, épp ezért megvárom az öszt és megpróbálom újra.

A beszélgetés közben viszont el kelett rohannom egy jó fél órára. A Blanka hívott hogy találkozzunk mert nagyon rossz kedve van. Föl mentem a villamosig ott találkoztunk, kisírta nekem magát. Hogy össze vesztek a szülei, a hugát még mindíg a korházban tartják (nyílt törés a kezén, és már 1 hete korházban van) és tökre kivan mert minden rajta"csattan". Meg tudom érteni mien szar érzés lehet, nekem is volt már hasonlóan szar korszakom, de nem nagyon tudtam mit mondani neki, megpróbáltam megnyugtatni.... és mostmár jobban van, csak egykis segíttség keltt neki.