Előszó: Itt az volt a felaat hogy leírjuk a gondolatmenetünket arról hogy mi hogy viszonyulunk a természethez. A sok közül ez az egyik kedvenc írásom.

Cseppben a tenger, tengerben a csepp

Hogyan viszonyulok a természethez? Hát ez jó kérdés.

A természet óriási és erős, szinte mindent megtehet. Ellenben én, hozzá képest kicsi vagyok és gyenge, teli korlátokkal. Nem tudom megakadályozni a vulkánkitöréseket, a sziklaomlásokat, a földrengéseket és a szökőárakat, hogy essen az eső, vagy fújjon a szél, hogy az évszakok váltakozzanak. Ezek ellen nem tudok mit tenni, mégis én a kicsi és gyenge, képes vagyok tönkretenni Őt. Akár el is pusztíthatom… hogy mivel? Hát a mű dolgokkal, a káros anyagokkal, a füsttel, a tömérdek szeméttel.

Régebben igen sokat jártunk a természetben, most már egyre kevesebbet. Jó volt kijárni a játszótérre levegőzni, de most már nincsenek játszóterek – legalábbis számomra, mert túl nagy vagyok már hozzá. De kirándulni még mindig járunk. Jó érzés az erdőben egy kis ösvényen menni a melegben, amikor a fák árnyéka hűt le, vagy ősszel, amikor hullnak a színes levelek. De most hideg tél van. Ilyenkor az ember inkább marad a meleg szobában, minthogy kimenjen, magán öt kiló ruhával. Persze télen is el kell menni, kiszelőztetni a fejünket, ilyenkor is jó a barátokkal hógolyózni.

Furcsa belegondolni, hogy mi emberek mennyire picik vagyunk a világmindenséghez képest, de nemcsak az univerzumhoz, hanem még a földgolyóhoz képest is. Az embernek nehéz elképzelni, hogy van végtelen, amikor itt a földön is minden véges, és egyáltalán minden, amivel kapcsolatba lépünk, véges.

Véges a természet tűrőképessége is. Nagymértékben károsítjuk a környezetet, a növényeket és az ózon réteget a rengeteg füsttel, a káros anyagokkal és még elég sok dologgal. De nem teszünk eleget, hogy ezt ellensúlyozzuk. Környezetvédő autókat és más járműveket kellene használni! Szelektíven gyűjteni a szemetet - ezt már elég sokan csinálják, de nem elegen! Van, akinek nincs rá ideje, vagy aki csak lusta hozzá. Egy átlagos család is tud tenni a környezetért! Mi például szelektíven gyűjtjük a szemetet és lehetőség szerint gyalog járunk, hogy az autóval ne szennyezzük a környezetet.

Érdekes belegondolni, hogy milyen jelentéktelenek vagyunk mi az egész világban! Hiszen ha történik velünk valami, legrosszabb esetben maghalunk, a világban nem történik óriási változás, az idő ugyanúgy megy tovább. Mi csak egy csepp vagyunk az óriási tengerben, és ha elpárolgunk, az élet megy tovább nélkülünk, de millió kis csepp alkotja a tengert így minden egyes cseppben ott van az egész tenger. És ha nem lennének ezek a cseppek, a tenger sem volna. A cseppek egy idő után elpárolognak, majd visszahullnak a tengerbe. De egyikük sem lesz már sosem ugyanaz a csepp, mint amelyik volt. Az emberek is változnak és a cseppek is keverednek egymással. Örök körforgás, akár az évszakok váltakozása. Így viszonyulok én a természethez, így már az írásom címe sem szorul már magyarázatra…

JAvításat tölsd le itt